A kulturális örökség részét képezi a régészeti örökség azaz az emberi létnek a föld felszínén, a föld, a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma.
A régészeti örökség védelme kiterjed a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására, kiterjed továbbá a kiemelten vagy fokozottan védendő területek meghatározására, védetté nyilvánítására, valamint a régészeti örökség megőrzésére.A régészeti örökség elemei a régészetiemlékek, valamint a régészetileletek.
A régészeti emlék a régészeti örökség ingatlan eleme, a régészeti lelet a régészeti örökség felfedezett, feltárt, megkutatott, ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyéről, eredeti összefüggéseiből elmozdult-e, elmozdították-e, vagy sem.
Régészeti lelőhely
A régészeti lelőhely az a földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggéseikben megtalálhatók.
A régészeti lelőhelyek védelmük és kezelésük szempontjából az alábbi három kategóriába sorolhatók:
1.) Védett régészeti lelőhelyek:
Az ország kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyeinek védetté nyilvánítását – Hatóságunk javaslatára a miniszter rendeletben mondja ki. A védett régészet lelőhellyé nyilvánítás ténye az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül.
A védett régészeti lelőhelyeken belül megkülönböztetnek kiemelten védett lelőhelyeket, ezek a lelőhelyek kivételes tudományos jelentősséggel bírnak és nemzetközi, illetve országos szempontból is kiemelkedően fontosak.
A másik kategóriát azon fokozottan védett régészeti lelőhelyek alkotják, amelyek tudományos jelentőségük mellett egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő fontossággal bírnak.
A védett régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti.
A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye szükséges a 10/2006. (V.9.) NKÖM rendelet 1. számú mellékletében felsorolt tevékenységekhez, továbbá tereprendezéshez.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye védett régészeti lelőhelyei itt megnézheti
Védett lelőhely elnevezése
A védett régészeti lelőhelyhez tartozó helyrajzi számok
Ónod, 038/19
Nem védett, de a része: Ónod, 038/18, Hejőkeresztúr, 057/8, 057/4
Telkibánya, Szt. Katalin ispotály
661, 662, 663, 664
Sátoraljaújhely, Újhely vára (védési eljárása 2005-ben megindult)
0177/18
2.) Ismert és nyilvántartott régészeti lelőhelyek:
A „kulturális örökség védelméről” szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban Kövt.) 11. §-a értelmében a régészeti lelőhelyek a törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak.
A régészeti lelőhelyek nyilvántartásba vételéről Hatóságunk Dokumentációs Igazgatósága gondoskodik. A 17/2002. (VI.21.) NKÖM rendelet szerint a Kulturális örökségvédelmi Hivatal a nyilvántartásában szereplő adataiból kérelemre adatot szolgáltat. (Az adatokért, hatósági bizonyítványért igazgatási díjat kell fizetni. A díj mértéke 1-5 adattételig kérelmenként 2200 Ft.)
3.) Régészeti érdekű területek:
Régészeti érdekű területnek tekinthető valamennyi terület, természetes vagy mestersége üreg és a vízmedrek azon része, ahol eddigi ismereteink szerint (pl.: történeti adatok, térképek; eddigi, már dokumentált lelet-előkerülések, stb.), valamint a környezeti feltételek (domborzat, kitettség) alapján számolni kell jelenleg még pontosan nem ismert elhelyezkedésű, kiterjedésű régészeti lelőhelyek, régészeti jelenségek és leletek előkerülésével.
A régészeti lelőhelyeket illetve régészeti érdekű területeket jogszabályok védik:
Miután a Kövt. értelmében a régészeti lelőhelyek a törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. Ennél fogva a régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni, a védelmükre irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, és csak szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük.A földmunkával járó beruházásokkal, fejlesztésekkel az örökségvédelmi törvény előírásai szerint (Kövt. 19. § (1) bekezdés) a régészeti lelőhelyeket el kell kerülni. A régészeti örökség elemei a régészeti lelőhelyekről, régészeti érdekű területekről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el
A régészeti feltárások költségeit – a mentő feltárások kivételével – annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált (beruházó, építtető). A régészeti feltárás a Hatóságunk által kiadott feltárási engedély alapján végezhető.
A földmunkával járó fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárásoknak/kutatásoknak különböző formái léteznek:
Régészeti megfigyelés:
Régészeti lelőhelyen, régészeti érdekű területen a régészeti érintettség mértékétől függően Hatóságunk régészeti megfigyelést írhat elő (Kövt. 22. § (2) bekezdés). A földmunkák közben végzendő régészeti megfigyelés feladata annak tisztázása, hogy a tervezett beruházás nem sért-e, semmisít-e meg vagy fed-e el régészeti jelenségeket, továbbá a régészeti megfigyelés biztosítja a földmunkák során esetlegesen előkerülő régészeti jelenségek szakszerű feltárásának és dokumentálásának lehetőségét.
A régészeti megfigyelést a beruházó és a régészeti megfigyelés végzésére jogosult intézmény (elsősorban a területileg illetékes, megyei múzeum) előzetes írásos megállapodása alapján, a beruházó költségviselésével kell gyakorolni.
Próbafeltárás:
Az örökségvédelmi törvényben megjelölt próbafeltárás célja a régészei lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a lelőhelyet veszélyeztető források, illetve adott esetben a megelőző feltárás mértékének meghatározása, továbbá a lelőhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása.
Megelőző feltárás:
Régészeti lelőhelyen tervezett beruházás esetén, ha a régészeti lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházás területén a veszélyeztetett régészeti lelőhely megelőző régészeti feltárását el kell végezni. A régészeti lelőhelyen a megelőző feltárás részeként első ütemben próbafeltárást kell végezni, ezzel sor kerül a megelőző feltárás mértékének meghatározására.
A feltáráshoz szerződés megkötése szükséges, amelyet a Kövt. 22. § (3) bekezdésében, valamint „a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól” szóló 18/2001. (X.18.) NKÖM rendeletben (Rendelet) foglaltak szerint kell megkötnie a beruházónak a feltárásra jogosult intézménnyel. A régészeti feltárás elvégzéséhez Hatóságunk engedélye szükséges.
A 18/2001. (X.18.) NKÖM rendelet azon megelőző feltárásokkal kapcsolatban, amelyek nagyberuházásokhoz kapcsolódnak külön rendelkezik.
18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 1. § f) pontjában megfogalmazott nagyberuházásnak minősül minden olyan beruházás, amely a nettó 500 millió forintos értékhatárt meghaladja, függetlenül annak területi kiterjedésétől vagy helyszínétől.
A 18/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet 14/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a beruházó nyilatkozni köteles, hogy a tervezett beruházás nagyberuházásnak számít-e.
Nagyberuházás esetén - terepbejárást is tartalmazó – örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni. Ebben az esetben a terepbejárást is tartalmazó örökségvédelmi hatástanulmány elkészítésére a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat jogosult (1063 Budapest, Dugovics tér 13-17.). A régészeti terepbejáráshoz Hatóságunk engedélye szükséges.
Az említett beruházói nyilatkozat, valamint „az örökségvédelmi hatástanulmányról” szóló 4/2003. (II.20.) NKÖM rendelet 4. §-ában meghatározott tartalommal elkészített örökségvédelmi hatástanulmány az építésügyi hatósági, illetve az örökségvédelmi szakhatsági eljárásokban a Hatóságunkhoz benyújtott kérelem kötelező melléklete.
Mentő feltárás:
Mentő feltárásról akkor beszélünk, ha a régészeti feltárás esetén kívül, bármilyen földmunka végzésekor régészeti leletek kerülnek elő, vagy ennek gyanúja felmerül.
Ebben az esetben a munka felelős vezetője köteles a bolygatást azonnal abbahagyni, az esetről a területileg illetékes Herman Ottó Múzeumot (Miskolc, Görgey u. 28. tel: 46/560-170) haladéktalanul értesíteni, a területet és a talált leleteket a felelős őrzés szabályai szerint megőrizni és a múzeum képviselőjének átadni.
